Önmagunkon végzett munka meditatív állapotban.

„Az álom és az ébrenlét között létezik valamiféle „féltudatos” állapot. Ebben az állapotban a testi működések gyengülnek, a szellemiek viszont felerősödnek.” (Kurt Tepperwein)

Tudnunk kell, hogy a tudatállapotok között minden segítség nélkül is folyamatosan mozgunk.

A tudatállapotokat herz/másodpercben mérik. A legideálisabb állapot a relaxációhoz, meditációhoz, hipnózishoz az alacsony herz/másodperces állapot. Itt a tudat kevésbé aktív, ezért könnyebb elérni a szükséges információkat.

Ebben a „módosult tudatállapotban” is uraljuk kimondott szavainkat, tetteinket. Csak azt mondjuk el, amit éber tudatállapotban is elmondanánk.  Bármikor „visszazökkenhetünk” a transzból, az elménk megtöri ezt az állapotot, ha nem tartjuk számunkra biztonságosnak.

A tudatos elménk folyamatosan irányítani akar bennünket, nem szereti a számára szokatlan dolgokat. Ezért arra törekszik, hogy a már megszokott üzeneteket közvetítse, így csak a megszokott, ” biztonságos” üzemmódban működünk, akkor is, ha számunkra már ez megterhelő. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk a tudatalatti elménkhez kell eljutni, ahol minden információ tárolódik.

A mély meditáció egy utazás, amelynek során mélyebben megismerhetjük magunkat, újraélhetjük elfeledett, elfojtott történeteinket. Majd különböző technikák segítségével átkeretezzük, semlegesítjük a hozzáfűződő negatív blokkokat, amelyek a jelen életünket zavarják.